Egyszer mind meghalunk, de élünk is előtte?
Az élet egy lélegzetvétellel kezdődik, majd egy kilégzéssel ér véget. Mi mind meghalunk egyszer, ez az élet rendje. A kérdés csak az, hogy addig igazán és jól élünk?
Mind egészségesek szeretnénk lenni, nem csak vegetálni, mégis késő estig nyomkodjuk a telefont, lefekvés előtt teleesszük magunkat és a nap legnagyobb részében ülünk – ezek mindegyike az egészség ellensége. Pedig a döntések, amelyeket ma meghozunk, alapozzák meg, hogyan érezzük magunkat holnap, holnapután és azután. Ki kéne kapcsolni a robotpilóta üzemmódot és kezünkbe venni az irányítást. De mit tegyünk pontosan?
Most egy ingyenes HealthMeans anyagot hoztam, amit a Secret Life of Nitric Oxide 2022. március 24-én tartott webinar bónuszaként kaptam. A webinarra itt tudsz regisztrálni és az angol nyelvű e-bookot (az 5 oldalnyi hivatkozással a tudományos forrásokra) a visszaigazoló emailből lehet letölteni.
Meddig élhetünk?
Az angol „longevity” kifejezés a latin „longaevitas”, vagyis „hosszú élet” szóból ered.
Manapság nem ritka, hogy valaki megéri a 100. születésnapját, de nem elképzelhetetlen a 110-nél több év sem. A várható élettartam országonként eltérő, de 79-85 évre egész jó eséllyel pályázhatunk.
Összehasonlítva az elmúlt 200 év értékeivel, ez a 80+ év egész ígéretes, mert ha mondjuk 1840-ben születtünk volna, ez a szám még csak 43-45 év között volt.
Sajnos a közép- és ókorból nem maradtak fenn igazán megbízható források, annyit viszont biztosan tudunk, hogy régen járványokba, illetve baleseti és harci sérülések elfertőződésébe haltak bele leginkább. A higiéniás körülmények és valódi orvostudomány hiányában a várható élettartam 35 év körül volt. Nyilván itt az átlagot lefelé húzza a közel 30%-os csecsemő-halandóság is. Igazából nem 35 évig éltek, mert ha túlvészelték a legkockázatosabb első 15 évet, egész jó esélyeik voltak az öregkorra.
Knonológiai vs. biológiai kor
Az öregedésnek két fő formáját szokták megjelölni.
A kronológiai kor ugye az, amit a naptár mutat. Ez alapján van egy képzet bennünk, hogy egy adott korú ember nagyjából hogy néz ki. Persze vannak, akik sokkal fiatalabbnak, de vannak, akik sokkal öregebbnek néznek ki ennél az átlagnál. Ez elsősorban a biológiai korral magyarázható.
A biológiai kor tehát azt mutatja meg, hogy a kortársainkhoz képest hogyan működik a szervezetünk. Nem elképzelhetetlen 75 évesen egy 40-es testében élni, de sajnos akár egy huszonéves is le tudja úgy amortizálni a testét, hogy a friss nyugdíjasokkal szállhatna versenybe.
A biológiai kort többféle vizsgálattal meg lehet becsülni. Többek között ilyen „biomarker” lehet a telomereink hossza, a mitokondriumaink hatékonysága, az immunrendszerünk állapota, az oxidatív stressz vagy az epigenetikai óránk. De lássuk, mik is ezek pontosan!
Milyen biológiai folyamatok befolyásolják az öregedést?
Bár számos összefüggésre ki lehetne térni az öregedés biológiáját illetően, itt most elsősorban a fent emltett HealthMeans cikkére és a Wikipedia definícióira támaszkodom.
#1 Az anyagcsere
Az anyagcsere – vagy más néven metabolizmus – nem más, mint az élő szervezetekben végbemenő anyag-, energia- és információáramlás. Az anyagcsere annak a folyamatnak a leírása, amely során a környezetből a szervezetbe kerülő tápanyagok bejutnak a sejtekbe, lebomlanak és átalakulnak a sejt saját anyagaivá.
A homeosztázis állapotában egészséges anyagcseréről beszélünk, amikor egy élő szervezet képes alkalmazkodni a külső és belső körülményekhez. Az ideális belső környezetben megfelelő a tápanyag-ellátottság, elegendő és tiszta levegőt tudunk belélegezni, a testünkben lévő folyadékok megfelelő mennyiségűek és minőségűek, illetve tudunk védekezni külső behatások ellen.
A bevitt tápanyagokból energiát tudunk felszabadítani vagy raktározni, komplex molekulákat tudunk létrehozni (ez az anabolizmus) vagy lebontani (ez a katabolizmus), miközben átalakítjuk a bevitt tápanyagok nagyobb molekuláit olyan kisebb tápanyag molekulákká, melyeket a sejtek tudnak hasznosítani.
Ezek a nagyobb tápanyag molekulák ugye azok a makronutriensek, amiket az élelmiszerek csomagolásain is táblázatos formában fel szoktak tüntetni: szénhidrátok, zsírok és fehérjék. Ezeket alakítjuk át kisebb molekulákká. A szénhidrátokat monoszacharidokká, elsősorban glükózzá. A zsírokat szabad zsírsavakká. A fehérjéket aminosavakká. (Bizonyos körülmények között a sejtek tápanyagai lehetnek még a ketontestek és a laktát, melyekre nem itt térnék most ki, azonban pl. időszakos böjt esetén még lényeges lesz ezekre is kitérni.)
Ha jól tápláltak vagyunk, energiát tudunk tárolni, melyet ki tudunk vonni a raktárainkból éhezés esetén. A legfontosabb tápanyag raktáraink a májban, az izmokban és a zsírszöveteinkben találhatóak. Ezek biztosítják, hogy két étkezés között is legyen elég tápanyag a vérünkben, illetve még abban van szerepük, hogy ha a szükséges tápanyagok felszívódtak, azokat kivonja a vérünkből és elraktározza.
Az anyagcsere – vagy főként az anyagcsere zavarok – szempontjából érdekes néhány hormont megemlíteni.
A hasnyálmirigy – többek között – 2 fontos hormont termel, melyek szabályozzák az anyagcserét: az inzulint és a glukagont. Az inzulin dolga segíteni a glükóznak bejutni a sejtekbe, ezáltal csökkentve a vércukorszintünket.
A glukagon – ezzel szemben – mikor azt érzékeli, hogy túlságosan alacsony a vérben a glükóz koncentráció, megüzeni a májnak, hogy bontsa le a májban raktározott glikogént glükózzá. Így a glukagon azért felelős, hogy megelőzze a túl alacsony vércukorszintet.
A mellékvese is termel egy, az anyagcsere szempontjából fontos hormont: az adrenalint (más néven epinefrint). Adrenalin stressz, kemény testedzés és trauma hatására termelődik pont azért, hogy az „üss vagy fuss” szituációban biztosítsa a megnövekedett energiaigényt a fokozott izommunkához. Az adrenalin is fokozza a glikogén lebontását, tehát növeli a vércukorszintet.
A glukagon és az adrenalin felerősítik egymás hatásait és mindketten az inzulin ellen hatnak, vagyis növelik a vércukorszintet.
Egészséges anyagcsere alatt a sejtműködés is egészséges, azonban ha az anyagcsere nem működik jól, az anyagcsere zavarhoz vezet. Az egyik legismertebb anyagcsere zavar az inzulinrezisztencia, vagyis a cukorbetegség előszobája. Ilyenkor a sejtek érzéketlenné válnak az inzulin hormonnal szemben és nem tud a glükóz bejutni a sejtekbe. Az inzulinrezisztencia számos krónikus betegség előfutára, megnöveli – többek közt – szívbetegségek, a cukorbetegség, az agyvérzés és az Alzheimer kór kockázatát, és ugye egyik sem épp kecsegtet a hosszú élet reményével.
Feltételezhetjük, hogy egészséges az anyagcserénk, ha nincsenek hasi zsírpárnáink, ha 110/70 körül mozog a nyugalmi vérnyomásunk, ha az éhgyomri vércukorszintünk 80-95 mg/dl közötti, ha nem kell semmire gyógyszert szednünk és nincs inzulin rezisztenciánk sem (éhgyomri inzulin szintünk 5,0-5,6 mmol/l). Friss magyar statisztikát nem néztem, de megdöbbentő adat, hogy az USA-ban az emberek mindössze 12%-ának van egészséges anyagcseréje.
#2 A mitokondriumok
A mitokondrium egy bakteriális alakú és méretű, kettős membránrendszerű sejtszervecske. Az intenzív anyagcserét folytató sejteinkben található belőlük sok.
A mitokondriumok a sejtek energia „erőművei”. A mitokondriumok az oxidatív foszforiláció nevű folyamat során kémiai energiát állítanak elő azáltal, hogy a bevitt tápanyagokból (szénhidrátokból, fehérjékből és zsírsavakból) a sejt által felhasználható kis molekulát, adenozin-trifoszfátot (ATP) termelnek és raktároznak. Ezt a folyamatot oxidatív foszforilációnak hívjuk.
A mitokondriumok termelik a test működése szempontjából szükséges energia 90%-át. Azon túl, hogy energiát termelnek (az ételből, amit megeszünk és a levegőből, amit beszívunk), a mitokondriumok számos más funkciót is ellátnak.
A mitokondriumok döntik el, mely sejtjeink öregedtek el és aktiválják a sejthalálért felelős enzimet.
Kalciumot tárolnak és szabályozzák vele az egyes sejtek működését. A kalcium szükséges az izomműködéshez, a megtermékenyítéshez, a véralvadáshoz és egyes hormonok kiválasztásához is.
Továbbá a mitokondrium képes hőt generálni a barna zsírsejtekből, hogy ne fagyjunk meg (bár ez a fajta zsírrétegünk baba korunktól fokozatosan csökken).
Mivel a mitokondriumok annyira szerteágazóan vesznek részt a különböző szövetek működésében, és a sejtek annyira komplex interakcióban állnak egymással az anyagcserében, ezért ha vigyázunk a mitokondriumokra, akkor nagyjából bármely betegség kialakulását megelőzhetjük.
#3 A gyulladás
Az akut gyulladás egy hasznos reakció a szervezet részéről, amikor találkozik valamivel, ami nincs ínyére. Ilyen lehet egy fertőzés vagy egy sérülés.
A gyulladás egy immunválasz, amely során citokin nevű jelzőmolekulákat termelünk, amelyek serkentik (vagy éppen gátolják) az immunsejtek aktiválódását, az ellenanyagok mennyiségét, a sejtek érését. Ez egy természetes folyamat, amely segít megszabadulni a kórokozóktól, a sérült sejtektől és regenerálni a szervezetet.
Gyulladás alatt a vérerek kitágulnak (ezért olyan piros általában a gyulladt testrész), hogy a fehér vértestek átjuthassanak az érfalon a probléma helyére. Viszont ha a gyulladás hosszabb ideig áll fenn, a vérerek gyulladtak és áteresztőek maradnak és nem csak a fehér vértestek jutnak át rajta.
Ha krónikus gyulladástól szenvedünk, olyankor nincs valódi kiváltó ok (fertőzés, sérülés) a háttérben. Vagy ha volt is külső tényező (pl. valami méreganyag, gomba vagy parazita), attól a szervezet nem tudott megszabadulni.
Manapság többnyire a túlzott stressz tartja gyulladásban a szervezetet. Túlzott stresszt jelent az alváshiány (mert ilyenkor ugye a méreganyagok nem tudnak kiürülni), az állandó készenlét, a szorongás, a félelem.
Olyan is előfordul, hogy a test saját magát támadja meg (lsd. autoimmun betegségek).
A fehér vértesteknek rengeteg energia kell, hogy hatékonyan tudjanak fellépni a kórokozókkal szemben. Ilyenkor a mitokondriumok nem tudják tartani a tempót az energia (ATP) gyártásban a hagyományos módon (a szénhidrátok, fehérjék és zsírok lebontásával = oxidatív foszforiláció), hanem át kell kapcsolniuk egy másik üzemmódra, a glikolízisre.
Glikolízis során a mitokondriumok a glükózt (egyszerű cukrot) bontják le. Bár ez a folyamat gyorsan biztosít extra energiát, a keletkező melléktermékek sérülést okoznak a mitokondriumban (amelynek így hosszú távon csökken az energiatermelő hatékonysága), emellett roncsolják a DNS-t is (ami ugye öregedéshez vezet).
Ha ez még nem lenne elég, a krónikus gyulladás inzulin rezisztenciát is okoz, emiatt a glükóz nem tud bejutni a sejtekbe. Így a mitokondrium nem is tud már az egyszerű szénhidrátokhoz (cukrokhoz) nyúlni, a zsírokat viszont csak lassabban tudja lebontani, és lassabban tud csak energiát termelni. A szervezetnek a 3. makronutriensből, a fehérjéből is több felhasználására lesz szüksége. Hogyha fehérjéből kell energiát előállítani, akkor nem jut elég fehérje az izmok fenntartására, a gyógyulási folyamatokra.
Az inzulin rezisztencia odáig vezet, hogy állandósul az egyensúlytalanság az energiaigény és az energia előállítási képesség között, tehát az ember állandóan fáradt lesz. A krónikus gyulladás tehát rendszerszintű pusztítást végez, növeli a krónikus betegségek (szív- és érrendszeri betegségek, cukorbetegség, Alzheimer, allergia, ízületi gyulladások, állandó fájdalmak, krónikus fáradtság stb.) kockázatát és összességében felgyorsítja az öregedést.
#4 Az oxidatív stressz
[Egy kis kémia ismétlő: Az elektron negatív elektromos töltésű elemi részecske, mely – normális esetben – az atom pozitív magjához kötődik, mivel az ellentétes elektromos töltések vonzzák egymást. Két vagy több atom között az elektronok kicserélése vagy megosztása kémiai kötést hoz létre. A kémiai reakciók legnagyobb csoportjában, a redoxireakciókban az oxidáció foka változik. Az oxidációs szám mutatja meg, hogy hol van hiány és hol van többlet elektronokból egy vegyületen belül. Az elemi állapotú anyagok (lsd. periódusos rendszer elemei, amikor csak azonos elem van benne, pl. O2, Mg, Fe stb.) oxidációs száma mindig 0, hiszen azonos atomok nem tudják elvenni egymás elektronjait. A többatomos vegyületek esetén a semleges töltésűek oxidációs száma 0. Ha nem 0, akkor a molekula elektromos töltéssel rendelkezik és ionnak nevezzük. Az oxidációs számok változása oxidációt illetve redukciót jelent. A két folyamat sohasem választható el egymástól. Oxidáció során az elektront leadó partner oxidálódik, oxidációs száma nő. Az elektront felvevő partner redukálódik, oxidációs száma csökken. Oxidációs folyamat pl. a fent már említett „vészhelyzeti” glikolízis, vagyis mikor a mitokondrium a glükózból állít elő ATP-t.]
A szabadgyökök olyan atomok, molekulák vagy ionok, amelyek egy vagy több párosítatlan vegyértékelektronnal rendelkeznek. A külső atompályán lévő, egyedülálló elektronok miatt nagy a reakciókészségük és rövid az élettartamuk. A szabadgyökök tehát olyan molekulák vagy molekula részletek, amelyek elektronszerzés céljából nagyon gyorsan kémiai reakcióba lépnek más vegyületekkel, ezáltal az élő sejtek anyagaiban jelentős élettani változást tudnak előidézni. Többek között működésképtelenné teszik a fehérjéket, károsítják a DNS láncot (ezáltal daganatokat is tudnak okozni), és öregedést okoznak.
A szabadgyökök olyan méreganyagok következtében kezdenek felhalmozódni, mint a dohányfüst, a légszennyezés, a vegyi anyagok használata, a röntgen sugárzás vagy a mindenféle tartósítószerrel és transz zsírokkal teletömött feldolgozott ételek fogyasztása.
A szabadgyökök ellen a különböző sejtek számos antioxidánst termelnek, vitaminokat (C, A, E), flavonoidokat, karotinoidokat, telítetlen zsírsavakat (omega-3), enzimeket stb. Az antioxidánsok oxidációt késleltető vagy gátló anyagok, melyek leggyakrabban zöldségekben és gyümölcsökben találhatóak.
Oxidatív stressz akkor következik be, amikor a testben felborul a szabadgyökök és az antioxidánsok egyensúlya. Ilyenkor a szabadgyökök öregítő hatását nem tudják ellensúlyozni az antioxidánsok sem.
#5 A telomerek
A telomerek a kromoszómát alkotó DNS-szál végein található kis „védőkupakok” (mint a cipőfűző végén lévő kis műanyag darab), és az a feladatuk, hogy vigyázzanak a minden egyes sejtosztódáskor megrövidülő kromoszómáinkra.
A sejtosztódáskor a DNS-másoló enzimek mindig picit megrövidítik a kromoszómákat, amit a telomeráz enzim ellensúlyoz azzal, hogy minden sejtosztódást követően kiegészíti a csonkolódott telomer szakaszt.
A telomereink hossza jelzi, milyen mértékben sérült a DNS-ünk, megmutatja, mennyire sikerült megóvni a sejteket az elöregedéstől. Emiatt a telomerek hosszát biomarkerként is szokták alkalmazni a biológiai kor meghatározásakor.
Ha túl rövidek a telomerek, megnő a szív- és érrendszeri megbetegedések, a rák és a cukorbetegség kockázata. Ha már abnormálisan rövidek, a sejtek nem képesek hatékonyan osztódni. Sőt ha teljesen elfogynak, a DNS lánc spirál olyan mértékben károsodik, hogy a sejtek nem képesek tovább működni.
Tehát minél hosszabb a telomerünk, annál jobb.
#6 A bélflóra egyensúlya
Számomra elég érdekes információ volt, mikor először hallottam, hogy a testünk – amely kb. 50 billió sejtből áll – 100-szor több nem emberi sejtnek ad otthont, mint emberinek. Egész pontosan 3 alap sejt típusunk van: (1) mikrobiális, (2) emberi és (3) mitokondriális. Ez utóbbit azért nem tekintjük „emberi” sejtnek, mert a mitokondriumok baktériumszerűek, saját RNS-sel rendelkeznek, vagyis saját genomjuk van.
Ez a leosztás nincs máshogy az emberi emésztőrendszerben sem, amely az izom- vagy vérsejteken és mitokondriumokon kívül több milliárd baktériumnak, gombának és vírusnak ad otthont. Ezek a mikroorganizmusok elképesztően fontos szerepet játszanak a táplálkozásban, az immunfejlődésben, a vitamintermelésben és a szervezetünkben élő mikroba populációk egyensúlyának megtartásában.
A problémák többnyire akkor kezdődnek, amikor ez az egyensúly felborul, mert valamelyik törzs elszaporodik, míg egy másik szinte teljesen elpusztul, és ellenséges kórokozók is teret nyernek. Ez megint csak gyulladáshoz vezet, és ha nem sikerül visszatalálni a természetes egyensúlyhoz, az elhúzódó gyulladás ugye tönkreteszi a szervezetünket.
Sokszor olyan környezeti hatásokkal találkozunk, amelyek bár az emberi sejtekben nem okoznak kárt, a bennünk élő mikroorganizmusokra halálos csapást mérnek. Pl. ilyenek az antibiotikumok. Nem is gondolnánk, hogy a bélflóránk egyensúlya befolyásolhatja a hangulatunkat, a gondolkodásunkat, a teljesítményünket és a sejtjeink öregedését is.
#7 Az epigenetika
Meglepő módon a genetika a legkevésbé felelős azért, hogy ki meddig él. A gének csupán 5-15%-ban tehetők felelőssé egy-egy krónikus betegség kialakulásáért. Bár a felmenőinktől megörököljük a génállományunkat, hogy egy adott genetikai tulajdonság aktiválódik-e, az inkább azon múlik, milyen környezetet teremtünk a génjeink számára. Az epigenetika az az újkeletű tudományág, amely bizonyította, hogy a sorsunkat mi irányítjuk és az egészségünk a mi mindennapi döntéseinken múlik.
Dr. Bruce Lipton, őssejt biológus, az epigenetika atyja (és személyes nagy kedvencem) Petri csészékben végzett kísérleteket. Egy őssejtet egy adott közegbe helyezett. Az őssejt 10 óránként osztódott, majd 2 hét alatt egy több ezres állomány keletkezett. Ugye mindnek azonos volt a génállománya. Ezután a különböző Petri csészékben módosította a közeget, így az egyikben csontsejtek, a másikban izomsejtek, a harmadikban zsírsejtek kezdtek kifejlődni. Ezzel bizonyította, hogy nem a genetikai állomány határozza meg a sejtek sorsát, hanem a közeg.
Az egészséges környezetben lévő sejtek egészségesek lesznek, az egészségtelen közegben lévők pedig megbetegszenek.
Az emberi test 50 billió sejtből áll, ahogy viccesen fogalmaz, „egy két lábon járó, bőrborítású Petri csésze vagyunk”. A testünkben található sejtek közvetítő közege a vér. A vér kémiai összetétele meghatározza, milyen környezetben lesznek a sejtjeink. A vér kémiai összetételét pedig főleg az agyból származó vegyületek határozzák meg.
Az agyból származó vegyületek az alapján módosítják a vér összetételét, ahogy megéljük a körülöttünk lévő eseményeket. Ebből következően, amit és ahogy megélünk, az befolyásolja az agy kémiáját, amely módosítja a sejtjeink közegét és így a sejtjeink sorsát.
Konkrétan a gondolataink és az eseményekre adott reakcióink kikapcsolhatják vagy felerősíthetik az egyes betegségek kialakulásáért eddig felelősnek hitt géneket.
Az igazi probléma viszont ott kezdődik, hogy az idő 95-99%-ában a tudatalatti programjaink futnak, amikor nem vagyunk a gondolataink tudatában.
A tudatalatti hiedelmeink sokszor segítenek, viszont ennél gyakrabban szabotálnak minket, amikor megerősítéseket mondogatunk magunknak (pl. hogy egészséges vagyok, egészséges vagyok).
Mikor felismerjük, hogy a tudatalattinkban futó láthatatlan programok irányítják az életünket, akkor kimondhatjuk, hogy mi magunk vagyunk a felelősek az életünk alakulásáért.
Nyilván tudatosan senki sem akar rákos lenni, de ahhoz, hogy elkezdhessen meggyógyulni, először el kell engedni a bűntudatot és az önhibáztatást, amelyet gyerekkorában korlátozó hiedelemként, tudtán kívül rá ragaszthattak a szülei.
A tudatalatti a szokásokra épül. A mintákból tanul és a minták ismétléséből. Tehát ha sokáig szeretnék egészségesen élni, a szokásainkat és a hitrendszereinket kell megváltoztatni (vannak rá technikák, melyeket később szeretnék majd bemutatni).
Hogyan éljünk sokáig?
A cikket hamarosan folytatom konkrét módszerekkel, életmód tanácsokkal.
Ha kíváncsi vagy, mire jutottak a legfrissebb kutatások, hogyan lehet 100 évig egészségesen élni, ne maradj le a folytatásról!
Iratkozz fel a lap alján és értesítelek.
Miért öregszünk?
Mi sem illeszkedik jobban az időstoppolás témájába, mint meghosszabbítani az életet. Ehhez persze meg kell értenünk, milyen folyamatok gyorsítják a természetes öregedést. Mitől függ a biológiai korunk? Ezzel már csak azért is életbevágó foglalkozni, mert – a történelemben először – a gyerekeink várhatóan nem élnek már tovább nálunk.
Hogyan váltsuk meg a világot?
Globális inkoherencia. Állítólag ez okozza a világban zajló folyamatokat. Klímaválság, pandémia, közelgő gazdasági összeomlás, és most már háború is van a szomszédunkban? Nekünk mind felelősségünk, hogy mit sugárzunk a mezőbe.
Kapcsolódó ingyenes online esemény:
Secret Life of Nitric Oxide
2022. március 24.
Ezen a webinaron megtudhatjuk, miért fontos elősegíteni a nitrát termelő folyamatokat a szervezetben.
Regisztrálj te is erre az angol nyelvű eseményre.