Megállított pillanat
Mikor az időstoppolás kifejezést kitaláltam, elsősorban az emlékek megőrzése járt a fejemben. Egy babás webshopot szerettem volna indítani, ahol a „ne nyisd ki a 18. szülinapodig” emlékdobozhoz kerestem frappáns leírást.
Sajnos a covid miatt félbemaradt ez a projektem, a kiscsillagom.hu, de az időstoppolás – mint az ábra mutatja – azóta is folyamatosan foglalkoztatott.
Akkor csapott meg először az elmúlás szele, mikor a gyerekek sokkal gyorsabban nőttek, mint amennyire lelkileg erre fel lehet készülni. Gyászolni kezdtem a babázós korszakot. A nosztalgiába menekültem és őrült módjára fényképezni kezdtem őket, hátha azzal picit megállíthatom az időt.
Hiszen akárcsak egy régi parfüm, egy rég nem hallott zene, úgy a fénykép is egy apró időkapszula. Vagy a kézzel írt levél, ami üzenet a múltból. Visszarepítenek az időben és felidéznek érzéseket. Az elmúlt időt azonban nem adják vissza.
Gondoltam legalábbis akkor…
Időhatékonyság
Ahogy az idő egyre nagyobb jelentőséggel kezdett bírni az életemben, az időhatékonyság került előtérbe. Hogyan tudnék 24 órából 48-at csinálni? Vagy ha ez nem járható, hogyan tudnék többet kihozni a meglévő időből?
Elkezdtem produktivitás gurukat követni, évtervezőket használni, nagy agykapacitást nem igénylő házimunka közben időhekkelő hanganyagokat hallgatni.
Viszont nem azt, vagyis nem csak azt kaptam, amire eredetileg megoldást kerestem. Ugyanis az igazi hatékony emberek nem robot életre tanítottak, a tanácsaik nem a párhuzamos munkavégzésben, vagy a menedzsment szoftverekben merültek ki. Holisztikus szemlélettel rávilágítottak, hogy a magas produktivitás csak egészséges életmóddal érhető el, különösen az agyműködés elősegítésével.
De emellett át is értékeltették magammal a fontossági sorrendet. Inspiráltak, hogy gondolkozzam rajta, hogy is képzelem az értékes életet. Digitális nomádságra, online marketingre, újfajta karrierlehetőségekre mutattak rá. Pl. hogy ha belül érzed, hogy nem a fél 8-kor kezdődő közigazgatási munkára születtél, belekezdhetsz akár családbarát blogírásba is. 🙂
Azzal mondjuk nem számoltam, hogy a tanulás egy drog, amiből nincs visszaút! Több és több kell!
Felfedezni a jelent
A párhuzamos feladatvégzésből – karantanya helyzetemben – szerintem kihoztam, amit ki lehetetett. A produktivitás guruk mellett lett időm „varázslókat” is hallgatni. Nekem legalábbis – akkor még – varázslásnak tűnt a flow állapot, az itt és most megélése és a kapcsolódás az univerzális intelligenciához.
Mindezt egyébként nem (csak) spirituális tanítók vagy ex szerzetesek ismertették, hanem elismert tudósok, kutatók, orvosok! Amit az ősi civilizációk több ezer éve hittek és elfogadtak, a XXI. század tudósai műszerekkel is mérni kezdték, keresve a tudományos magyarázatot. A szkeptikusok számára is megtapasztalható módszereket ismertem meg a kapcsolódásra és itt hallottam először az epigenetikáról is, vagyis a jelenségről, amikor egyes gének az adott környezettől függően fejeződnek ki, vagy nem.
Újabb szintű kérdések kezdtek foglalkoztatni. Mi van, ha nem is a meglévő feladataimat kellene a végletekig optimalizálni, vagy ha a megcélzott rugalmas munkalehetőségen túl is van nagyobb szabadság?
Mi van, ha egyszerűen az idő fogalmát kéne megértenem? Létezik egyáltalán idő? Miért érzem, hogy rohan? És miért fáj ez nekem annyira? Mi lenne, ha kilépnék az idő korlátaiból és felfedezném a jelent?
Mi, ha nem ez az igazi időstoppolás?
Megállítani az öregedést
Mikor az újdonsült tudós tanáraim levezették, hogy minden és mindenki csupán energia, újabb akadálynak éltem meg, hogy mégiscsak valamiért ebben a testben nyilvánulok meg. Ennek a testnek vannak határai és sajnos van egy szavatossága.
De vajon törvényszerű az öregedés? Egyáltalán miért öregszünk? Hogyan lehetne ezt lassítani? Én minimum 100 évig szeretnék élni, na és persze makk egészségesen, hiszen rengeteg a tervem! 🙂 Erre mik az esélyeim? Mi a kiindulópont, vagyis vajon mennyi lehet a biológiai korom?
Újabb és újabb aspektusait ismertem meg a létezésnek, pontosabban az életnek. A minőségi élet ugyanis jóval több, mint a lézetés. Nekem a végtelenített mókuskerék és az ebből fakadó, betegségekkel, fájdalommal és megbánással teli öregkor testesítette meg a létezést, szemben a testileg-lelkileg-szellemileg kimaxolt, küldetést teljesítő élettel.
Itt már a fenti sok szál összefutott: a produktivitás guruk agyturbózós technikái, az epigenetika lenyűgöző következtetései, az energiakutatók blokkoldási technikái és a közben kitanult online ismeretek.
Már a biohacking vált a kedvenc szavammá, vagyis amikor képesek vagyunk felülkerekedni a biológiai működésünkön, legalábbis azon a működésen, amit a nyugati társadalom hagyományosan elfogad.
És az tetszett a legjobban a biohackingben, hogy – bár részét képezi néhány alapvető táplálékkiegészítő is – pont nem a fogyasztásra akar rávenni, mert hogy a legtöbb módszer nem kerül pénzbe! Vagy összességében nem kerül többe, mint a megszokott életvitelünk.
Aki időt nyer, életet nyer!
A több százezer éve kifejlődött emberi test nem a mai civilizációra lett kitalálva. Ugye amikor felbukkant mondjuk egy kardfogú tigris, „küzdj vagy fuss” protokollt futtatott a rendszer, minden erőforrást a túlélésre csoportosított. Ilyenkor nem volt értelme az emésztésre, fertőzésekből való gyógyulásra koncentrálni, hiszen ha felfalt a tigris, okafogyottá vált a regeneráció is. Amint a veszély elmúlt, sóhajtottunk egy nagyot és visszaállt a „pihenj és eméssz” módozat. A két állapot harmonikusan váltakozott és a szervezetet egyensúlyban tartotta. Ezt hívjuk ugye homeosztázisnak.
A mai nyugati társadalomban azonban ritkán kerülünk valós életveszélybe, mégis arra reagáló biológiai folyamatok zajlanak le bennünk, amikor az agyunk esetleges negatív eseményektől félni kezd. Pl. gyomorgörcsünk támad a gondolattól, hogy elkésünk a munkából és ennek milyen következményei lehetnek majd. Ilyen félelem reakció naponta elég sok fut végig a testünkben. Vajon ugyanennyi alkalommal tudunk ezekből kikapcsolni, pihenni és feltöltődni?
Az állandó stresszből, a minket alattomosan körülvevő mérgekből és a rohanó életmódból fakadóan a testünk folyamatos gyulladásban van. A gyulladás pedig halmozódik, halmozódik, majd egy idő után krónikus betegségként jelenik meg, őrülten kalimpálva felénk, hogy bizony nagyon regenerálódni kellene. A krónikus állapotok pedig éveket, évtizedeket lopnak el tőlünk!
Viszont ennek nem kell így lennie! Ha meg tudjuk teremteni az optimális környezetet, hogy visszataláljunk az egyensúlyi állapotba, a testünk szinte bármilyen krónikus betegségből meg tud gyógyulni. Az optimális alvás, mozgás, légzés, táplálkozás, az emberi kapcsolatok minősége, a traumáink feloldása, a stressz kezelése mind segítenek időt nyerni.
De mi az optimális? Hogyan csináljuk? Mit mondanak a legújabb kutatási eredmények? Mennyi időt nyerhetünk? Mire figyeljünk? Erről szól a blog.
Időstoppolás több szinten
Amit az oldalamon látsz, az egy élő kísérlet, egy valós idejű tanulási folyamat. Amit kihámozok a neten fellelhető irdatlan mennyiségű információból, a több napos szakértői csúcstalálkozókból, a videós oktatóanyagokból és egyéb hiteles forrásokból, azt itt összesítem, rendszerezem.
Állítólag az ismeret akkor rögzül, ha nemcsak megértjük, hanem el is tudjuk magyarázni. Én is folyamatosan tanulok közben, te pedig – ha velem tartasz – időt stoppolhatsz több szinten is:
- Felgyorsíthatod a tanulási folyamatodat az életmódváltásban, ezáltal időt spórolhatsz.
- Hatékonyabbá válhatsz a feladataidban, így lehet, hogy te is irányt váltasz az életedben.
- Lelassíthatod az öregedést, ezzel évtizedeket nyerhetsz.
- Felülkerekedhetsz az idő fogalmán és gyakorolhatod a jelenben levést.
- És ha minden kötél szakad, és még ez sem lenne elég, ott az időhajlítás... 🙂
Tarts velem az utamon! Állítsuk meg együtt az időt!
Miért öregszünk?
Mi sem illeszkedik jobban az időstoppolás témájába, mint meghosszabbítani az életet. Ehhez persze meg kell értenünk, milyen folyamatok gyorsítják a természetes öregedést. Mitől függ a biológiai korunk? Ezzel már csak azért is életbevágó foglalkozni, mert – a történelemben először – a gyerekeink várhatóan nem élnek már tovább nálunk.
Hogyan váltsuk meg a világot?
Globális inkoherencia. Állítólag ez okozza a világban zajló folyamatokat. Klímaválság, pandémia, közelgő gazdasági összeomlás, és most már háború is van a szomszédunkban? Nekünk mind felelősségünk, hogy mit sugárzunk a mezőbe.